A mediáció (magyarul közvetítés) egy speciális konfliktusmegelőző, -kezelő módszer és folyamat, amelynek lényege, hogy a két vagy több fél vitájában, a konfliktusban állók beleegyezésével egy semleges, harmadik fél (mediátor) jár közben.
A mediátor segít tisztázni a konfliktus természetét és olyan megoldást találni.
A mediáció főbb elemei:
- a konfliktus tettenérése (panasz),
- ontológiák feltérképezése és azonosítása,
- bizalmatlanság, sértettség, merev attitűdök feloldása, téves heurisztikák blokkolása, ontológia gyengítése,
- célok összehangolása, közös narratíva kialakítása
- az egyezkedés folyamatának lépésekre bontása,
- az egyezkedést segítő technikák alkalmazása
- alternatív megoldások keresése,
- az álláspontok közelítése,
- a felek kommunikációs stratégiáinak fejlesztése,
- deutero tanulás.
A mediáció főbb területei:
- Büntetőügyi mediáció
- Családi és válási mediáció
- Diplomáciai közvetítés
- Egészségügyi mediáció
- Interkulturális mediáció
- Iskolai mediáció
- Kamasz-szülő mediáció
- Közigazgatási mediáció
- Szervezeti (munkahelyi) mediáció
- Szervezetközi (gazdasági) mediáció
A mediáció egyes irányzatai:
- Ontológia alapú tanácsadás: coaching és mediáció
- Jóvátételre építő mediáció
- Rendszerállításon alapuló mediáció
- Megoldásközpontú mediáció
Mediáció szervezetei:
- Országos Mediációs Egyesület
- Magyar Coachszövetség Közhasznú Alapítvány
- IACM, International Association of Coaching and Mediation
- Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok Országos Szövetsége
Nem feltétlenül jelent jogilag kötelező eljárási rendet, illetve jogszabályban meghatározott speciális formát. A mediátor nem döntőbíró, sokkal inkább vitavezetőként lép fel, hiszen a mediáció során a hangsúly a felek közötti egyezkedésen van. Ez a leginkább előnyös vitarendezési technika az üzleti-, kereskedelmi- és a pénzügyi világban, ahol különös jelentősége van a kiépített kapcsolatrendszer fenntartásának, a jó hírnévnek, a gyors döntéshozatalnak.