Szántó Hanga – Életvezetés

Minden esemény egy jegy az érzelmi vonatunkra. Hogy meddig utazhatunk vele? Amíg meg nem állunk az egyik állomáson. Az állomások különböző töltetűek, így lehet pozitív, s lehet negatív is. Sokfélét élünk meg és élhetünk meg. 

Példánk kedvéjért, legyen az, hogy Valakinek nem sikerült egy munkát megkapnia, amit megcélzott. Mikor erről értesül, egy érzés fogja el, majd ebből az érzésből elindul egy irányba. 

Első a 12-es állomás, a Csalódottság vagy akár 17-es a Harag. Mik következnek innen ?

Mikor a megélés pillanatában van, felfele kezdenek haladni ezek az érzések. Követheti utálat, düh, irigység – ha nem is ismeri netán, ki kapta meg a munkát, akkor is az érzése, milyen jó a másik pályázónak, hiszen Ő megkapta az állást.  Az önbecsülés csökkenése, az összehasonlítások miatt aktivizálódik, neki nem sikerült, míg a másiknak igen, azaz Ő biztos okosabb és ügyesebb nála. Ez átcsaphat egy  (22) szorongásba, ami kihat természetesen a többi interjúra, mert az előző élmény fémjelez még. Elkeseredés, hogy vajon miként tovább, lesz e másként? 

Mondhatnánk azt, hogy jó-jó valóban így van de akkor, mit tehetünk? 

Az állapotunk átemelésében tudunk, hatást gyakorolni ezekre az állomásokra. Nekünk az lenne a fontos, hogy ebben a rendszerben, egy pozitív elemen helyezkedjünk el.  

Az összefüggéseket keressük és a kivezető utat. Muszáj jobban lennünk, ezt tudjuk, hiszen folytatnunk kell nem hagyhatjuk abba a mélypont végén. Onnan a depressziós, apátia mezsgyéje megy tovább és onnan egy állás nem igen pályázható.

Mindig egy pozitív ív kell, egy érzés, amit megvitatunk.

Első a panasz, had jöjjön ki mit éltünk meg. Csak mosson el mindent, de ne maradjon bent.  Ekkor már kicsit nyugodtabb pillanatot is érzünk, hiszen egy megkönnyebbülés  érkezik ezzel. Na, de mi maradt bent? A panasszal ugye megéltük: a dühöt, haragot, elbizonytalanodás, mások hibáztatását, az aggódás és a kétség is úrrá lett már rajtunk. A csalódás és a legyőzöttség is megvalósult, szinte addig, hogy eljutunk a magunk unalmáig, ami saját panaszunk kimerülése egyben. 

Ez egy többlépcsős folyamat, amin keresztül kicsit átszitáljuk a helyzetet és van levegő is közben, szóval egész jó állapotban vagyunk már. Belenyugvás állomása a történetünk elfáradását jelenti ez a meglévő gyötrelmeknek a szublimálása. 

A Belenyugvás semleges érzéspont.  Innen tovább mozdulni, a reménybe már egész könnyen megy.

Erre áttekintő eszközöket használunk, amik az érzések azonosításáról szól, a ránk gyakorolt hatását figyeli és annak védelmét erősíti, hogy későbbiekben megóvjuk magunkat a hasonló helyzetekben.