fbpx

Szántó Hanga – Életvezetés

Az önbecsülésünk már gyermekkorunkban elkezd kialakulni, amikor halljuk, hogyan beszélnek rólunk. Ezek az  első visszajelzések. Szüleink rólunk kialakított véleménye és annak közlése felénk alapkövei, hogy későbbiekben miből kezdünk el építkezni.

Sokan meséltek nekem arról, hogy mint második gyermek kevesebb figyelmet kapva, nyomasztó gondolataik voltak, mert hogy őket nem annyira szerették, mivel az első szülött kiváltságokat kapott, s közben ők azokban nem részesülhettek. Annyira megmaradt bennük, hogy sok esetben részletes történeteket tudtak elmondani, olyan pontossággal a múltból, hogy még a ruhájuk színére is emlékeztek.

Annak függvényében, hogy mit mondanak rólunk, mit éreztetnek velünk már kialakulhat egy kép magunkról.

Szülőknek nagyon fontos szerepe van abban, hogy gyermeküknek a képi világa Önmagáról, hogyan és merre fejlődik. Ha csak a minta követést vagy tagadást vesszük, így igen jelentősen meghatározzák a jövőnket, hogy mit fogunk majd képviselni. Másolva tanulunk, utánozva gyakoroljuk szüleink viselkedéseit. Az elején csak : ” úgy csinálok, mint anya; olyan erős leszek, mint apa.” Ezek eddig még nagyon aranyosak, de későbbekben már nem nagyon mondogatjuk, csak kialakul mindenről egy véleményünk anélkül, hogy azt különösebben felhoznánk és nagy vitatanácsot hívnánk össze. Csak szépen rögzül. Mikor már elérjük az önállóbb életet, akkor ezek támaszával hozzuk meg majd a döntéseket vagy pont ezek hiányában válunk labilissá.

Akinek az anyukája egy szerény és simulékony teremtés, ki a konfliktusokat messze elkerülte és tűrte ezáltal, hogy olyan szituációkat éljen meg, amiket nem ő választott magának, ott a gyermekénél a későbbiekben hiányosság merülhet fel, mivel előfordulhat, hogy nem tud megfelelően kiállni majd magáért. Az a gyermek, akit sokszor leszólnak otthon, nem lehet szava sem, ezáltal véleménye sem, mikor önálló korszakába ér szintén nehezen tud kiállni magáért, mert nem tanulta meg, nem hagyták, hogy megtanulja, hogyan is kell azt, és milyen érzéseket okoz.

Ha megnézzük a két példát mindkettő, mintha ugyanoda lyukadna ki. De nem egészen.

Az első gyermek nyugodt lelkiséggel megáldott anyukája védőszárnyai alatt cseperedett, hasonlóan csendes húrokat penget lelkileg, még ha a személyisége meg is színezi majd felnőttkorát. Ez hatott a gyermekre és ezt tanulja meg, számára ez egy természetes út is lehet majd akár, ha mintázva hasonlóan éli meg a helyzeteit. Ekkor követi a mintát. Ha nem, akkor tagadja és nem akarja ezt másolni és egy határozottságra törekvő egyén lesz – „csak ne úgy, mint anyám!”. Itt nem alakul ki torzulás. Lehet az elején feladat lesz neki, hogy hogyan csinálja másként, de törés nélkül megoldja majd.

A másik már érdekesebb. Itt ugye a gyermek nem szólhatott és nem adhatta ki a véleményét. Nem tanulja, meg a kommunikációnak ezt a területét, mert nem engedik neki, hogy megélhesse, melyik mit okoz benne, mert leszólják állandóan. Mondhatjuk, na itt is vagy követi, vagy tagadja majd a mintát, amit otthon látott, de nem annyira sima itt az út. Mivel a személyiség soha és semmikor sem elhanyagolható. Ez a gyermek sok elfojtott, ki nem mondott mondattal él. Mikor felnőtté válik ott lesz benne, hogy én nem mondhattam és nem tudom lehet e, szabad e, jó e ? Sok kérdés és félelem. Mert szigorúan, elnyomóan bántak vele. Ez a fajta nevelés egy örök vívódást okozhat a kommunikáció és szereplés területén, majd az érdekeinek képviseletében is. A gyermeki düh is vele növekszik, hiszen nem mondhatta el és kénytelen volt a szorítás hatására magában tartani a véleményét. A kezeletlen düh agressziót szül és rombol. Más területekre áthúzódva a „szemlélete”, borússá teheti az életét és kapcsolatait.

És készen van a Felnőtt, ki tudja milyen úton érkezett, de a példák máris két különböző Énképpel rendelkező embert fog nekünk megjeleníteni.

Énkép és Önbizalom, Önbecsülés

Ha ezek torzak, valótlanok, gyengék, akkor nagy bajban vagyunk.

Egy csalódás, egy állás elvesztés, egy tragédia, sorozatos sikertelen események ismétlődése is kibillentheti az egyensúlyi állapotunkat.

Mennyire nem mindegy, hogy melyik gyermeket érik ezek az események a fent hozott két példából?! Mivel másként fogják megélni és kezelni a szituációkat, s majd Magukat.

Sok szálból érkező egyetlen fonat, amik vagyunk. Ahhoz, hogy az Önbecsülésünk helyén legyen, ismerünk kell a szálakat. Mik történtek velünk, miért reagálunk úgy, miért annyira nehéz az a terület nekünk.

Ez az Önismeret. Fontos és dolgozzunk érte, mert sosem hagyhatjuk otthon, mindig velünk van és szükség is van rá. Ez a mi belső erőnk, a Mag. 

Hinni Önmagunkba, a legelső feladat!