Bármely életszakaszunkat nézzük feladatokkal lesz teli. Pongyolán fogalmazva: Lesz benne szép és lesz benne rossz.
Thank you for reading this post, don't forget to subscribe!De mit érdemes belőle megérteni?
Azt, hogy okkal vagyunk itt Egymásnak. Az út egyéni és saját, de Másokéval összeköthető és össze is kötendő. Tanítjuk Egymást és segítjük a Másikat. Mutatunk nekik olyat, amire Ők még nem képesek. Ők meg megtanítják, amit Mi nem tudunk.
Szimbiózis
Tagadjuk majd, azt amik nem vagyunk, holott benne rejlünk.
Amit nem akarunk, fogva tart és kísért, míg meg nem tanuljuk használni azt az adottságunkat, hogy vannak dolgok, amik felé inkább bölcsebb hajolni, mintsem kihomorítva széttörni. Felismerés!
Lesz benne olyan, ami a magasba visz és szárnyakat ad és boldognak érezzük majd magunkat. Szerelem!
Lesz benne, olyan Valaki, aki megérint és fontos lesz. Mellette nyugodt az álmunk, Ő a harmónia, a béke, a biztonság. Család!
Lesz benne Valaki, aki minden magyarázat nélkül vonz. Megőrjít és bolonddá tesz. Mikor nem kell aludni sem, mert a Másik energiája éltet és mindenre képesek vagyunk. Mi vagyunk és minden más mozdulatlan. Csak Mi létezünk. Mámor-A Lélek szabadsága!
A fejünkben eltett félelmeket megteremtjük. Aggódás!
És lesz idő, mikor el tudunk fogadni elmúlásokat, helyzetek, körülményeket, melyek pille könnyűvé tesznek minket. Terel minket valami másfelé, valami olyan irányba, amit már tisztán látunk végre és megértjük, miért kaptuk. Na ez egy csodálatos érzés. Alázat az Élet felé!
A tegnap nem múlik el nyom nélkül, meghatározza a következő napot, és így tovább. Csak így tudunk fejlődni. Ha mindig csak egy nap lenne, nem lenne út, min haladhatnánk. Az Út! A Missziónk!
Ami fejünkben él, amit a képzelet lerajzol, az elérhető. A Vágy- Megvalósítás!